2014. február 13., csütörtök

3. Fejezet

- Mindenki azt hitte, hogy meghaltál - mondta Kiara.
- Szóval te tudtál mindenről? A barlangot is láttad, csak tagadtad? - néztem a nővéremre értetlen, kétségbeesett szemekkel. Majd ahogy a reggelből este lesz, úgy enyészett el benne a düh, és nyugodt hangon megszólalt.
- A te érdekedben tettem. 

- Azt, hogy eltitkoltad mind ezt? - néztem újból körbe az erdőn.

- Gyere velem - indult el egy nagy sóhaj közepette valahova a messzeségbe. Amint megfordult én is követtem. Némán, szótlanul ballagtunk mind a négyen. Csak a madarak csiripelését és a lágy szellő susogását lehetett hallani. A levegő feszült volt köztünk, de amint megpillantottam az erdő után következő helyet, nem tudtam szóhoz jutni. Egy hatalmas vár állt nem messze onnan, ahol lábaink a földbe gyökereztek. A távolban láttunk Íjászokat amint gyakorolnak, tündéreket szorgoskodni, Elfeket egymással harcolni a kiképzés miatt, és mindent, amit legalább is én még saját szemmel sosem láthattam. 16 éven keresztül erről mit sem tudtam, most pedig itt állok, tudatlan valakiként, aki semmit sem ért.

- Üdv itthon - szólalt meg Julie és vele együtt a hangja is.

- Itthon? - kérdeztem vissza egy félmosoly kíséretében.
- Varázslény vagy, mint mindenki más - hallottam újból Lejla hangját.

- Micsoda? Talán egy Elf, vagy Gólem? - nevettem.

- Varázsló - nézett rám Kiara.

- Te pedig Elf?

- Megérzői képesség kipipálva - mosolygott továbbra is. - Sárkány - javított ki.

- A nővérem egy sárkány... Szóval akkor most mi lesz?

- Ugyan mi lenne? - nevetett Lejla - Gyere, megmutatom a szobád - mondta, majd elindult a vár felé. Először nem is értettem, miért arra megyünk. Texasban mindig én voltam az utolsó mindenben, az iskola fele csak úgy emlegetett, hogy "a lúzer csaj" erre most itt van ez, és ha meg említeném valakinek a közeljövőben bedugna a diliházba.
      Lejla megállt egy ajtó előtt, amit kinyitottam, hiszen ő nem tudta volna. Rögtön az erkélyajtó szúrt szemet, majd a mellette lévő két francia ágy egymással szemben és feltehetően a gardrób ajtaja. Majd az egyén csecse-becsék, mint az asztalon az ékszerdoboz, vagy éppen a falon a tükör. Leültem az egyik ágyra, úgy néztem körül az újdonsült lakosztályomban. A rózsamintás takaró összegyűrődött alattam, ahogy rávetettem magam fekhelyemre.

- Tetszik? - kérdezte Julie.

- Imádom! - válaszoltam ujjongó hanggal.

- Haragszol? - ült mellém Kiara.

- Nem - mondtam megkönnyebbülve.

- Akkor meg is mutathatom, hogy mit tudsz?

- Azt meg hogy?
- Öltözz át, fogj egy pálcát és gyere ki az udvarra. Mi lent leszünk - indult ki az ajtón Kiara, majd utána a többiek is. Kutattam pár percet a szekrényben, mire találtam egy elfogadható ruhát a gyakorláshoz. Kényelmes és jobb mint a bikini. Azonban a pálca? Én olyat nem találtam sehol. Kétségbeesettek keresgéltem a fiókokban, az ágy alatt, a ruhák zsebében, de sehol nem találtam egyet sem.

2 megjegyzés: